2018. október 6., szombat

Vers: IDŐ

Karneolfényű délutánokban élek.
Az udvarsöprés ritmikus morajában.
Egy mentőautó szirénázásában.
Az ebéd utáni csendes ejtőzésben.
Egy épp most hulló, sárga falevélben.
A sosem voltban, örök létezésben.



A vers a Csendvirágok kötetben is szerepel, amit itt vásárolhatsz meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése