Hajszoltam, miről hittem,
a világtól kaphatom.
Mígnem ráébredtem, hogy
csak magamból adhatom.
a világtól kaphatom.
Mígnem ráébredtem, hogy
csak magamból adhatom.
Nem „én” adom: adatik,
de minden pillanatban!
Készenlétem kell hozzá,
csak az, hogy elfogadjam.
de minden pillanatban!
Készenlétem kell hozzá,
csak az, hogy elfogadjam.
Éltetői magunk vagyunk
annak, ami lettünk.
Rajtunk múlik – sosem máson –
az, hogy mit teremtünk!
**
Ez a vers az első Csendvirágok-érából való. Az ekkor született alkotások nagy része a könyv megjelenésekor lekerült a blogról, de néhányat elolvashatsz, ha ide kattintasz.
2020-ban megjelent, Csendvirágok című verses-novellás kötetem itt vásárolhatod meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése