2017. július 14., péntek

Vers: BÁRSONY

Áll az idő és lassan halad.
Öröklét hírét hozza a pillanat.
Eltűnik szó, tett és gondolat…
és az, aki érzékelt, ő sem marad.

Csendbe oldódik minden.
Bársonnyá simogat,
mint ezüst-kék tófelszínt
lenyugvó nyári nap.



**

Az első Csendvirágok-érában született versek nagy része a könyv megjelenésekor lekerült a blogról, de néhányat elolvashatsz, ha ide kattintasz.

Könyveimet - köztük a Csendvirágok című verses-novellás kötetem - innen éred el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése