Vers: ÉLET

Nincs már visszaút,
hullj alá, engedd!
Otthonod ma vár,
eltűnt, ki szenved.

Gondviselő társ,
magad vagy: Élet.
Öleld végre át,
nincs mitől félned.

**

Az első Csendvirágok-érában született versek nagy része a könyv megjelenésekor lekerült a blogról, de néhányat elolvashatsz, ha ide kattintasz.

Könyveimet - köztük a Csendvirágok című verses-novellás kötetem - innen éred el.