Sok tanítványom és alkotótársam visszatérő „mumusa” a kritika; számomra is hosszú időn át az volt. Érdemes erről a témáról beszélni, és ha kihívást okoz, meghaladni a régi mintáinkat. Felemelő érzés ugyanis, amikor rájövünk, képesek vagyunk változni és megtaníthatjuk saját magunkat, hogyan kezeljük a helyükön a dolgokat! :)
Mert legyen szó bármilyen önkorlátozó múltbeli berögzülésről, bizony, mi adtunk neki energiát és mi is alakíthatjuk át, a tudatosságunk erejével! Létre hozhatunk egy olyan, új belső rendet, amivel igazán összhangban vagyunk.
Ez az írás nemcsak azoknak szól, akik írnak vagy más területen alkotnak, hanem mindenkinek, aki félt vagy szenvedett már mások kritikájától, elutasításától, bántó vagy bántónak érzett véleményétől.
A bejegyzésből az is kiderül, hogy az előbb felsorolt minőségek közé nem kell egyenlőségjelet tenni, sőt fontos megkülönböztetnünk őket egymástól, a változtatás kulcsa pedig mindig a mi kezünkben van!
Íme, öt dolog, amit érdemes megfontolnod és megtenned, ha kritikáról van szó:
1. LÉPJ ELŐ!
Bármennyire furcsán hangzik elsőre, de úgy látom, az elismerés iránti vágy és a kritikától való félelem "motorja" ugyanaz. Sokunknak van kihívásunk az egészséges önértékeléssel, ami legtöbbször egy érzelmileg elérhetetlen szülővel (vagy szülőkkel) való kapcsolatunkból ered.
A jó hír viszont az, hogy ez hatalmas ösztönző erő, hogy az önismeret és önkiteljesítés útján járhassunk!
Nem kaptad készen az önbizalmat, de igazából ezt senki nem kaphatja kívülről: a gyakorlatban, a tettek mezején kristályosodik ki, mi a valódi és mi nem az.
Legbelülre hallgatózva mindig érezheted, hogy a Lelked azt súgja, egyedi és értékes vagy. Olyasmit adhatsz a világnak, ami csak általad önthet formát.Légy bátor, merj látszódni, mutasd meg magad, munkáld ki és műveld odaadóan, ami Belőled születik!
2. ENGEDD MEG MÁSOK LÁTÁSMÓDJÁT!
Alapvetően igaz, hogy „több szem többet lát”: a nézőpontok és kifejeződési módok sokfélesége tápláló, inspiráló és fejlesztő.
Alapvetően igaz, hogy „több szem többet lát”: a nézőpontok és kifejeződési módok sokfélesége tápláló, inspiráló és fejlesztő.
Ha arra gondolsz, milyen jó érzés Neked szabadon tapasztalni, máris segít, hogy elfogadd, másoknak is az.
Még akkor is, ha esetleg nem értesz egyet a véleményükkel vagy ők a Tieddel.Mások látásmódja és az egymással való kommunikáció – ha a kölcsönös nyitottság és megbecsülés jelen van! – mindannyiunkat gazdagít és emel.
Ez is olyasmi, ami nem megy egyik napról a másikra. Régi, zsigeri szinten rögzült megszokásokat, félelmeket, bizalmatlanságot felülírni nagy kaland, de megéri! ;)
3. NE VEDD KÉSZPÉNZNEK A VÉLEMÉNYEKET!
Tudod, sokan szeretnék, ha valaki megmondaná a tutit, de minden „objektív vélemény” illúzió. Minden ember a saját szűrőjén keresztül lát, és ezer dologtól függ, hogy az adott pillanatban mit érzékel igaznak.
Ha nem megmondó-embereket és kőbe vésett igazságokat, hanem a Valódból születőt, az autentikus hangod és utad keresed, akkor mindenekelőtt magadhoz kell hűnek és őszintének lenned!
Tudod, sokan szeretnék, ha valaki megmondaná a tutit, de minden „objektív vélemény” illúzió. Minden ember a saját szűrőjén keresztül lát, és ezer dologtól függ, hogy az adott pillanatban mit érzékel igaznak.
Ha nem megmondó-embereket és kőbe vésett igazságokat, hanem a Valódból születőt, az autentikus hangod és utad keresed, akkor mindenekelőtt magadhoz kell hűnek és őszintének lenned!
Akár alkotásról, akár bármi másról van szó az életedben, ki ismerhetné jobban, mélyebben azt, aki vagy, mint Te magad?
Tanulj meg bízni az intuíciódban, támaszkodj minél többet erre a belső forrásra és minden tekintetben egyre több csodát élsz majd meg!
4. KÜLÖNBÖZTESD MEG A KONSTRUKTÍV KRITIKÁT A TERMÉKETLENTŐL!
Amikor valaki kritikát fogalmaz meg az alkotásoddal, viselkedéseddel vagy cselekvéseddel kapcsolatban, figyeld meg, hogy elsősorban támogató-e a Hozzád fordulása vagy inkább a saját egójáról szól.
Nem mindig könnyű ezt megkülönböztetni, főleg akkor, ha érvényesnek fogadtunk el olyan szabályrendszereket, melyek folyamatos diszharmóniát keltenek bennünk.
A megoldás, hogy kilépsz a kapcsolati játszmákból – s ha az illető nem „jön” Veled, magából a játszmás kapcsolatból is érdemes!
Merj tisztán látni és nemet mondani azokra az emberekre, akik személyedben kritizálnak, akiknek sosem lehetsz elég jó! Találj olyan támogató társakra, akik mellett önmagad lehetsz, mert ilyen mindenkinek jár!
A megkülönböztetés finomabb – és az önismereti úton elkerülhetetlen – szintje, hogy a saját elmédből érkező hangokat is meg tudd különböztetni. Hagyj fel a destruktív, önmarcangoló mintákkal, fedezd fel újra azt, ami természetes: hogy szerető és támogató módon állsz önmagadhoz!
5. MERJ VÁLTOZNI!
„Nem a világ a sebed, az én ilyen vagyok az” – írtam a Csendvirágok kötetben szereplő, Világ című versben (József Attila Eszméletének híres sorára reflektálva).
Mit is jelent ez? Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy Te valamilyen vagy, másmilyen pedig nem lehetsz (és ugyanezt másokról is kiállítod), szükségszerűen újragenerálod a szenvedést.
Felsorolni sem tudnám, mennyi örömteli változást köszönhetek a más látásmódok, netán kritika hatására elinduló benső folyamatoknak!
A kulcs itt is az, hogy belülről kifelé változzunk és változtassunk, ne magunkra erőltetve valaki más nézőpontját vagy elvárásait, hanem a Lelkünkből vezérelve!
Ahogyan egyre inkább megtanulunk így tenni, megtapasztaljuk, mit jelent együttműködni - valójában együttáramlani :) - a bennünk és a világban egyként ott lüktető Élettel.
Ez a boldogság, a szabadság és a fejlődés természetes létállapota. Élvezd! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése