Köszönöm, hogy tanítottál
teljesnek lennem nélküled,
köszönöm, hogy megtehetem:
most elengedem a kezed.
köszönöm, hogy megtehetem:
most elengedem a kezed.
Bennem élsz, de mi mégis
más úton megyünk tovább,
szabad vagy, ahogy én is,
szeretetem ragyog rád.
**
Az első Csendvirágok-érában született versek nagy része a könyv megjelenésekor lekerült a blogról, de néhányat elolvashatsz, ha ide kattintasz.
Könyveimet - köztük a Csendvirágok című verses-novellás kötetem - innen éred el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése