Köszönöm, hogy tanítottál
teljesnek lennem nélküled,
köszönöm, hogy megtehetem:
most elengedem a kezed.
köszönöm, hogy megtehetem:
most elengedem a kezed.
Bennem élsz, de mi mégis
más úton megyünk tovább,
szabad vagy, ahogy én is,
szeretetem ragyog rád.
**
Ez a vers az első Csendvirágok-érából való. Az ekkor született alkotások nagy része a könyv megjelenésekor lekerült a blogról, de néhányat elolvashatsz, ha ide kattintasz.
2020-ban megjelent, Csendvirágok című verses-novellás kötetem itt vásárolhatod meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése