A lista Akácnál, nálam meg a legszükségesebb felszerelési tárgyak. A kivétel a térkép, amit mi ketten rajzoltunk több héten keresztül, és amit ő most le is terít magunk mellé a földre.
- egy nagy fémkulacs, bögrékkel
- fém evőeszközök
- egy kis üveg narancslekvár (arra az esetre, ha hirtelen és nagyon megéheznénk)
- egy nagyító (tűzgyújtáshoz)
- színes madártollak (álcázáshoz)
- egy kis tégelyben összekevert sár és festék (szintén)
- gyurma (tömítést készíteni)
- egy kisméretű láda (bizonyos, megszerzendő dolgok biztonságos tárolására)
- egy házilag eszkábált, áram nélkül működő hajszárító (távol tartja a szúnyogokat és természetesen arra is jó, hogy útközben megszárítsunk ezt-azt)
- 'A KINCS'
Kétségtelenül utóbbi a legfontosabb tárgy az összes közül. Akkor találtam, amikor ez idáig a legmesszebbre merészkedtem a búzaföldön és tulajdonképpen egy közepes nagyságú, lapos, piros kő, amely attól különleges, hogy felmelegszik, ahogy a célunkhoz közelítünk.
A szendvicseket ráérek holnap reggel becsomagolni, ahogyan a teknősbéka-mintás, saját kezűleg kirojtozott pizsamám se hoztam magammal. Azt már eldöntöttem, hogy ezt fogom viselni az expedíción, mert egy fontos alkalomról van szó. A kedvenc darabom: a színei pont olyanok, mint a fogkrémé - világoszöld és rózsaszín -, az anyaga pedig nagyon kényelmes, azt hiszem, flanel.
Muszáj megállapítanom, hogy Akác már megint gondolt olyasmikre, amikre én nem: például meleg ruha is van nála, egy régi, de működőképes távcső, meg svájci bicska és jó erős kötöző zsineg. És szótár, ha esetleg oroszul kellene beszélnünk.
Borzas hozott néhány képregényt, amiket a bátyjától kölcsönzött titokban, meg egy csomó süteményt a nagyijától. Ezeknek holnap nem sok hasznát vesszük, de ma még azért annyi időnk van, hogy átnézzük az X-Men-eket, és a süti nagy részét is elfogyasszuk.
Még egyszer megvitatunk mindent, aztán kifutunk a napsütésbe. Teszünk egy ellenőrző sétát a rétsáv mentén, később pedig megcélozzuk a nagyszüleim udvarát.
A kertet a Borzas által kifejlesztett fáról-fára módszerrel szeljük át.
Talán furcsának tűnhet, de ez a nagy melák csak a szárazföldön mozog egy kissé nehézkesen, az egyik gyümölcsfáról a másikra való lendülésben olyan ügyes, mint egy valódi akrobata. Minket is ő tanított meg így közlekedni.
Utolsó megbeszélésünk már a garázstetőn zajlik, ahová csodával határos módon sikerül észrevétlenül feljutnunk. Innen lehet a legjobban belátni úti célunkat.
Közöttünk, a levegőben szinte tapintható az izgalom. Nem csoda, hisz’ ott, ahová holnap megyünk, még soha nem jártunk!
Akác jutott eddig a legközelebb hozzá egy felderítőútja során, és arról számolt be, hogy van egy tó, valahol a búzaföld közepén. Különleges hely, még rágondolni is az, kicsit borzongató ugyan, de alig várom, hogy lássam! A terep viszont igen nehéz, mert egyrészt a tó közelében hatalmas, elektrosztatikus szúnyogok nyüzsögnek, másrészt meg a legváratlanabb helyeken eshetünk bele egy kiszáradt kútba, vagy ami még annál is rosszabb: egy mocsárba! Ő is így járt, ezért nem jutott el végül a tóig, és csak minden erejét megfeszítve tudott elmenekülni a mocsár fogságából. Ezért viszünk most kötelet, így ha kell, ki tudjuk húzni egymást.
Lassan itt a vacsoraidő, legjobb lenne együtt elfogyasztani, mondjuk krumplit sütni kinn, a szabad ég alatt, ahogy egyszer régen. Igaz, akkor olyan későig maradtunk, hogy mindannyian kikaptunk. Mivel semmiképp sem akarunk holnapra büntetést, most sajnos haza kell mennünk.
Még egy kézfogás és szétszéledünk, a szélrózsa minden irányába.
**
.png)
A folyó / Visszatérés az első regényem, melyet 2009-ben írtam.
2023-ban újraszerkesztés után, e-könyv formájában jelent meg. Itt olvashatsz belőle további részleteket, itt pedig megvásárolhatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése