Csendvirágok: Alkotósarok: 7 ÖNKORLÁTOZÓ HIT AZ ÉLETHIVATÁSRÓL

2021 áprilisi, hírleveles cikk.

Viszonylag rég' írtam Neked, de most ismét lett mondanivalóm. :) Egy olyan téma kapcsán szeretnék Veled megosztani néhány meglátást, ami igencsak gyakran kerül elő a kurzusok résztvevői között - nem véletlenül, hisz' az egyik szívügyem. Az élethivatás (sokkal inkább így referálok már rá, mintsem "életfeladatként") jóval több, mint egy hozzánk illő foglalkozás megtalálása, pláne a karrierépítés!

A minap egy kis társaságban arról beszélgettünk, hogy mindannyian azt a mintát kaptuk a családunkból, hogy a hivatásbeli kiteljesedés egyenlő a szakmai ranglétrán való előrelépésekkel, illetve alapvetően az anyagi (pénz- és/vagy elismerésbeli) sikerrel.
Azt nyilván tudod, hogy én nem a materiális megközelítést képviselem, ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a "bentről kifelé" - azaz a láthatatlan, lelki valóságból az anyagra, s nem fordítva - irányuló megvalósítással az anyagi síkon is sokkal nagyobb elégedettségben és konkrét, fizikai jólétben is tudok létezni. Míg amikor az igazodás kényszere határozta meg a törekvéseim, jellemzően vagy az örömöm vagy a pénzem hiányzott. :)

Az alábbi önismereti cikkben összeszedtem azokat az (ön)korlátozó hiteket, melyekkel eddig legtöbbször találkoztam az élethivatás-téma kapcsán, s melyekből bizony van kiút! Sőt, a - talán nem is tudatosított, mégis igen kellemetlen - szorításukon túl egy sokkal-sokkal tágasabb, szabadabb és boldogabb élet vár ránk!
Úgyhogy ha érdekel a téma, dőlj hátra kényelmesen, esetleg vegyél magadhoz egy teát vagy egy pohár finom frissítőt... jó olvasást és megfigyeléseket! ;)

1.) Az élethivatás egy fix kategória. - Az ego már csak olyan, hogy szeretne valami nagyon biztosat, miközben sosem elég neki az, ami van. Ha boldogok szeretnénk lenni, ezért is érdemes nem "rá" alapozni, hanem arra, ami túlmutat rajta: a Lelkünk hívására. :) Másrészt, ha merünk változni (élni!), természetes, hogy a hivatásunk is változik. Mélyül és tisztul az utunk, egyre inkább kikristályososik, mi és hogyan passzol hozzánk - ugyanakkor rugalmasan tovább is változik, velünk együtt.

Erről személyes példákon keresztül beszélek abban a videóban is, melyet többször linkeltem már, például a mostani kurzus leírásában is benne van!

2.) Az élethivatásod egy beazonosítható, meglévő foglalkozás. - Sokan azért válnak frusztrálttá ettől a témától és akár "le is fagyhatnak" már korai kereső időszakukban, mert csak az előttük lévő (vagy eléjük tárt), általuk beazonosított foglalkozásokban, állásokban, lehetőségekben tudnak gondolkodni.
5, 10, 15 vagy 20 évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy lehet azt és úgy csinálni, amit későbbi életszakaszaimban csináltam / csinálok. Gimis tanárként fogalmam sem volt a szabadúszó lét lehetőségeiről (nyilván a kihívásairól sem), vagy mondjuk budapesti tanfolyamokat tartva az online kurzusokról. De tulajdonképp' olyan foglalkozás sem volt, mint, amit most csinálok, a lényegét tekintve én találtam ki magamnak! :)

Szóval simán lehet, hogy az a konkrét hivatás, ami valóban önazonos Veled vagy nincs most épp a horizontodon, mert még nem értél meg rá, hogy észrevedd, vagy még egyáltalán nem is létezik! De ha teszed egyik lépésed a másik után, ott lesz - ez egészen biztos!

3.) Elkerülhető az önismereti út és a folyamatos önreflexió. - Ha valódira vágysz, akkor tuti nem! És az én értelmezésemben ez nem valami kőbe vésett dolog, hogy "de hisz' én ismerem magam", hanem nagyon is dinamikus, és olyan mélységei vannak, hogy ihaj! :)
Ha nem vagy boldog és elégedett azzal, amit csinálsz, akkor bizony vannak dolgok, amikkel még nem néztél szembe, amiket még nem léptél meg!

Nem véletlenül ilyen hangsúlyosan önismereti út az Élethivatás kurzusom, és talán csalódnak is azok, akik mindenképp valamilyen instant megoldást várnak arra, az akár már nagyon kínzó kérdésre, hogy mi a hivatásuk.

Mónika írta a múltkori kurzus kapcsán, hogy valamiféle "megvilágosodásra" vágyott és hogy váltani tudjon a 20 éve meglévő, biztonságot adó, de valójában sosem inspiráló munkahelyéről. Ehelyett mást kapott: egy rakás felismerést, és megoldandó - de megoldható! -, "önmunkát". És ezt lehetetlen megspórolni!

Ő így fogalmazott:

"Legfontosabb mind közül a magammal való viszony, az életemben való élés, létezés. És ebben kaptam a legtöbbet a kurzusodtól, hogy ráláttam magamra.
Úr Isten, fogtam a fejem... elképesztő volt így látni magam, de ma már azt is tudom, hogy ebből mi volt, ami nem az enyém, és egyre inkább letisztul, hogy mi az."

4.) Túl idős vagy változtatni. - A váltás / változtatás bizony kockázattal jár, de nem nagyobb kockázat-e, ha elkerülöd azt, amire hívást érzel, ha megalkudsz valamivel, amit nem élvezel? Csak azért, mert az emberek többsége belemerevedik egy szerepbe és minél idősebbek, annál kevésbé hajlandóak változni, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne!

Tényleg, addig a pontig, amíg lélegzel, amíg itt vagy ebben a fizikai tudat-test formában, van lehetőséged változtatni és úgy élni az életedet, ahogyan igazán szeretnéd! Nagyon szeretem ezt Osho-tól (a Zen Tarot Szivárványok 9 - Beérés című kártyája): "A gyümölcs mindig érett, és az alkalom mindig épp megfelelő. Nincs olyan, hogy 'nem megfelelő pillanat'."

5.) Sok idő kell a megvalósításhoz. - Gyakran említem a lépésről lépésre építkezést és fontos az érlelődés is (írás kapcsán is sokszor mondom), és igen: van egy időbeli kifutása az anyagi megvalósításoknak. Viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy csiga tempóban haladna az ember! A Lélekből születő teremtés megsokszorozza az erőt és olyan ugrásokat - kész "dimenzióugrásokat" :) - eredményezhet, amire nem is gondoltunk volna!

6.) Mindenképp a piac diktál. - Vagy a munkaadó, de a lényeg: a lehetőségeket kézben tartók mások, nem Te vagy. Elhiszem, hogy ez egy nagyon racionális elgondolás és azt sem tagadom, hogy számos dologra kell figyelnünk azon kívül, hogy mi, személyesen mit szeretnénk, ám ez mégsem jelenti azt, hogy az erőnket ki kell adnunk a kezünkből és másra osztani a "mindenható" szerepét!
Nem, nem vagyunk mindenhatók sem (lásd majd az utolsó pontot is!), viszont a valódi erőnk felfedezése és megélése nélkül tényleg mindig csak térdelni fogunk a körülményeink előtt.

Bátorságra és kezdeményező-készségre szükség van ahhoz, hogy sikerre vigyük az élethivatásunkat, ez azonban nem "személyiség-függő": előhívhatjuk magunkból és fejleszthetjük is! A kurzusaim jelentős része ebben is segít. ;)

7.) Mindent egyedül kell csinálnod. - Ennek a megdöntése nálam egy sarkalatos pont volt, és nem csak a fizikai értelemben vett segítségkérés és elfogadás témája. Azt hiszem, sokkal inkább a tudatosságbeli átállás és annak megélése, hogy nem egyedül teremtek, hanem (többféle értelemben is) társ-teremtek. Hogy amit csinálok, az túlmutat a "kicsi énen", hogy ez bizony egy gyönyörű, nagy, közös projekt. (A szó fizikai és spirituális értelmében egyaránt!)

De erről már nem ejtek most több szót, sokkal inkább ajánlom figyelmedbe 2023 novemberétől állandóan elérhető online kurzusunkat, mely a saját tapasztalataidhoz vezet, ha beleállsz! ;)